A tudás felépítése

Tudás és tudatlanság:
A tudatlanság létrejöttét a fentiekben vázoltuk. Útja a nem-gondolkodás, az átvétel, a behódolás, az okos bácsikban és nénikben, a felsőbb hatalmakban való hit. Egyáltalán hozzáállásként a hívő, nem pedig a gondolkodó attitűd. Aki mások fejében, könyvekben keresi a tudást, az nem gondolkodik, önállóan legalábbis, aki pedig gondolkodik, az ha a kezébe vesz is néha könyveket, azokból mások eszméit találja, amelyek számára semmiképpen nem lehetnek alkalmasak, hiszen senki birtokol semmiféle egzakt tudást, vagyis a tévedések különböző fajtái találhatóak másoknál. Indokolatlan ebben az értelemben másolni másokat, mert ha már tévedek, akkor az legyen az én saját tévedésem, nem másoké. Bármilyen önálló gondolatot tehát egyéni tudásnak, mindennemű átvételt pedig tudatlanságnak tekintek.

Támpontok a tudás felépítéséhez:
Sem létünk, sem gondolkodásunk nem légüres térben zajlik, és azt is el kell ismerni, hogy a valósághoz egyre közelítő gondolatok születnek napról napra. Tehát igenis számba kell venni, mérlegelni szükséges a jelenlegi tudásanyagot ahhoz, hogy megalkossuk a saját tudásunkat. A szolgai átvétel azonban merőben értelmetlen, mint ahogy a vizsgálati halmazzal indokolatlanul ellentmondó elképzelések is azok. Ha már cáfolunk, tegyük azt megalapozottan. Ha azt állítjuk, hogy egzakt tudás nem létezik, legalább mutassuk ki, hogy a világ legegyszerűbb kísérlete, egy kő eldobásának vizsgálata is megoldhatatlan az emberi képességekkel. Nem tudjuk még a bonyolult testek által keltett légörvényeket sem egészen precízen kiszítani, nem még a dobó eszköz és a kő között érintkezésükkor fellépő fizikai kémiai jelenségeket, a gravitáció adott helyen, adott pillanatban való egészen pontos működését, a fotonok és a többi részecske által rá gyakorolt hatásokat stb. Ezáltal a világ legegyszerűbb kísérletéről csak homályos elképzeléseink lesznek, és úgy nagyjából tudjuk bejósolni a kimenetelét. Mindez nem baj, de tudnunk kell, tudatában kell lennünk életünk minden pillanatában, mások és saját valamennyi beszámolójának megtörténtekor, hogy ez csak körülbelül van így. Aztán meg a tudás maga is változik. Arisztotelész biztosra vette, hogy a nehezebb kő hamarabb esik le, mint a könnyebb. Később azt, hogy a gravitáció homogén erőként hat, ma meg, hogy részecske-kölcsönhatás, aminek közvetítő részecskéje a senki által nem látott graviton. A jövő héten új tuti tippünk lesz a gravitáció jelenségéről. Addig jobb, ha készenlétben tartjuk kétségünket a jelen elképzelésekkel kapcsolatban, miközben ha számolnunk kell, a legújabb érvényben lévő elméletekhez a legjobb nyúlnunk. Ha legalább az a bárgyú magabiztosság, ami az ostoba emberek sajátja, csökkenne elterjedtségben, igen megnyugtató volna. Nem alakulhatnának ki ugyanis ettől kezdve parancsoló balhitek, amelyekkel korlátozzák az észt, meggátolják egy időre az innovációt, ami a fejlődés legalapabb alapja. Ameddig az emberi tudás alapvetően a hitre épül, akadozik, a lehetőségeihez képest éppen hogy csak mozog, de leginkább vánszorog a fejlődés, a tudás finomodása. Kell, hogy a hívő hozzáállás az emberi szemléletből egyszer és mindenkorra kitakarodjék, bármilyen ára is lesz az emberi hétköznapi boldogságra nézve. A langyos víz fagyossá, frissítően hűvössé lesz, és a mámoros, alkoholgőzös agyak kitisztulnak egy szempillantás alatt. A realitás, az igazmondás az egyetlen út. Az emberi tudás csak erre épülhet.