Az ember felismerése

Már a kezdet kezdetén hittek az emberek bizonyos dolgokban, innen lehet őket a legkönnyebben felismerni. A 150.000-ben megjelent lény volt az első földünk történetében, amelyik eltemette halottait, ami azt jelenti, hogy már az első ember hitt valami túliban, valami a jelenen, ’itt és most’-on, földin túliban. Aztán felöltözött, mert már nem akarta országnak-világnak mutogatni magát, elkezdett rejtegetni valamit, divatozni, azaz becsapni másokat. (Természetesen az első, a vallási gondolat is a hazudozás témaköréhez tartozik.) Fegyvert kovácsolt magának (egyelőre persze leginkább faragott, élezett, hegyezett), hogy kikényszeríthesse akaratát, hogy növelje hatékonyságát, hogy fizikai gyengeségét kompenzálja. Elkezdett egyre inkább az eszére hagyatkozni, mert rájött, hogy az az ő erőssége. Természetesen az ember fizikai erején túl rögtön ezt az értékmérőt kezdte el alkalmazni, hiszen nyilvánvalóvá vált előtte a szellem mindent legyőző ereje. A leleményesség és furfang persze egyben a sunyiság diadala is, mert becsületesen, szemtől szemben, azonos feltételekkel, ahogy úriemberekhez illik semmi haszna nem volt az észnek, mert az csak az alattomos, egyenlőtlenné tett küzdelmekben leli hasznát. Hát, innentől megszabatott az emberi fejlődés iránya a hazudozás és a cseles holmik preferálásával, miközben erénynek, dicsérendőnek, azaz mások számára mintának és követendőnek ennek épp az ellenkezőjét hazudta, hogy folytonosan előnyben legyen a hiszékenyekkel szemben. Persze így folytonosan az aljasabb fajta emberek diadalmaskodtak, és maga az előkelőség, uralkodó réteg a mai napig kriminalizált, elvetemült gazemberekből, bűnözőkből áll. (Mennyire jellemző példa erre az egyenlősdi társadalmak a 90-es évek elején való megszűnése után sebesen előálló hatalmas gazdagság, és még jellemzőbb ez a tipikus, látványos és nyilvánvaló bűnözéssel elért vagyon büntetlensége, a bűnözők hatalmasokká válása. Így volt ez máshol is korábban, de itt olyan nyíltsággal és pimaszsággal következett ez be, hogy aligha lehet becsületes nem teljesen vak ember, aki ezen meg ne botránkoznék, és ne követelné a bűnösök megbüntetését.)